A játszótér sokkal több, mint egy hely ahol a gyerekek játszanak és szaladgálnak. Itt kerül a gyerek először társaságba, ahol megtanulhatja a birtoklás és az osztozkodás szabályait, érzéseik és joguk kifejezését. Kilépve a szülői fészek biztonságából, szükség van útbaigazításra, hogy a megszokott játszótéri balhékat kezelni tudják helyesen.
Ki ne hallotta volna a gyakori mondást: “Add már oda neki! Ne legyél ilyen irigy!”
Ugyanilyen gyakran láthatjuk azt is, hogy egy gyerek azt akarja, ami a másiké, mert az újdonság erejével hat.
De mi történik, amikor egy idegen gyerek a mi gyerekünk játékával szeretne játszani?
Mielőtt belemerülnénk ebbe a témába, fontos megérteni, hogy a játékok birtoklása nem csak egy egyszerű cselekedet a gyerekek részéről. Sokkal mélyebb jelentése van annál. A birtoklás érzése, a döntés jogának birtoklása és az önrendelkezés mind olyan kulcsfontosságú érzések, amelyek hozzájárulnak egy gyerek önértékeléséhez, magabiztosságához és jövőbeli viselkedéséhez.
Ha egy gyerek azt tapasztalja, hogy felnőttek gyakran beavatkoznak és döntést hoznak az ő játékai felett, elkezdheti úgy érezni, hogy nincs kontrollja saját környezete felett. Ez később kihatással lehet arra, ahogyan az anyagi javakkal és birtoklással kapcsolatosan gondolkodik. Ha nem érezzük, hogy van kontrollunk és döntési jogunk a tulajdonunk felett, az önbizalmunkat is alááshatja.
Most képzeljük el a játszóteret, ahol két gyerek körül balhé alakul ki egy játék miatt. Hogyan lehet ezt kezelni?
Az első és legfontosabb dolog, hogy ne avatkozzunk be azonnal. Hagyjuk, hogy a gyerekek megpróbálják megoldani a problémát. Ha a saját játékukról van szó, hagyjuk őket dönteni arról, hogy megosztják-e azt vagy sem. Ha úgy érzik, hogy nem akarják megosztani, tiszteletben kell tartanunk ezt a döntést és nem szabad őket rákényszeríteni.
A gyerekek közötti konfliktusok gyakran természetesek és elkerülhetetlenek. Az a dolgunk, mint szülőknek, hogy segítsünk nekik megtanulni, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket a megfelelő módon. Tanítsuk meg őket arra, hogy kommunikáljanak, fejezzék ki az érzéseiket és legyenek tisztában azzal, hogy másoknak is vannak érzéseik.
Ha egy gyerek úgy dönt, hogy nem osztja meg a játékát, ez nem jelenti azt, hogy önző vagy irigy. Lehet, hogy egyszerűen csak azt szeretné, ha valami az övé lenne, amit nem kell másokkal megosztania. És ez rendben van.
Összefoglalva, a játszótéri balhék nem csak a gyerekek közötti konfliktusokról szólnak, hanem arról is, hogy tanulják meg az önértékelés, a birtoklás és az önrendelkezés érzését. Mint szülőknek, támogatnunk kell őket ezen az úton, és megadni nekik a teret és az eszközöket, hogy megtanulják, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket a legjobb módon.
