A gyermeknevelés olyan, mint egy hullámvasút: van, amikor az egekbe emelkedünk a büszkeségtől, és van, amikor a mélyponton érezzük magunkat, főként amikor a csemeténk hiszti közepén találja magát.
De vajon mi áll ennek a viselkedésnek a hátterében? Miben segíthetünk gyermekünknek?
A hiszti több, mint csak “rosszalkodás”
Képzeljük el a szituációt: a nappaliban éppen csend és nyugalom van, de amint a parkba lépünk, gyermekünk össze-vissza rohangál és hatalmas hisztit csap. Az ilyen esetekben szinte halljuk magunk körül a suttogó szülőket, akik elítélően néznek ránk.
De miért is történik ez?
A gyermekek, különösen a kisebbek, még nem rendelkeznek a felnőttekhez hasonló kommunikációs készségekkel. Az ő esetükben a hiszti gyakran egy mélyebb probléma, érzelem vagy szükséglet kifejezése.
Az alábbiakban három gyakori okot veszünk górcső alá:
- Zűrzavar és túlterheltség: Nem minden gyerek képes azonnal alkalmazkodni egy váratlan eseményhez, vagy nagy változáshoz. Egy költözés, az iskola megkezdése vagy egy új testvér érkezése komoly stresszt okozhat számára. Ezen pillanatokban a hiszti lehet az egyetlen módja annak, hogy kifejezze az érzéseit.
- Fizikai igények: Még egy felnőtt is ingerlékenyebbé válhat, ha éhes vagy fáradt. Gondoljunk csak bele, milyen lehet ez egy kisgyermek számára, aki még nem képes kontrollálni az érzéseit és reakcióit.
- Autonómia és függetlenség: A gyerekek a felnőtté válás útján folyamatosan keresik a határaikat. Ha úgy érzik, hogy túlzottan korlátozzák őket, természetes módon lázadnak fel.
Milyen hibákba eshetünk, amikor megpróbáljuk kezelni a hisztit?
A gyermek hiszti kezelése nem egyszerű feladat, és sajnálatos módon sokan olyan módszereket alkalmaznak, amelyek nemcsak hatástalanok, de a gyermek számára is károsak lehetnek. Nézzük meg ezeket a téves megközelítéseket részletesebben:
1️⃣ Ijesztgetés: “Hagyd abba, mert elvisz a krampusz.” Az ilyen fenyegető mondatokkal a gyermeket csak még inkább zavarba hozzuk. A félelem nem építő jellegű érzelem, és gyakran csak további problémákat okoz. Hosszú távon a gyermek nem tanulja meg megfelelően kezelni az érzelmeit, hanem inkább elnyomja azokat.
2️⃣ Büntetés és megvonás: Ha a gyermek nem kap meg valamit, elveszik a játékát, vagy külön ültetik a csoporttól, az nem tanítja meg őt a helyes viselkedésre. Inkább arra ösztönzi, hogy a következő alkalommal még erőteljesebben próbálja meg kifejezni magát.
3️⃣ Elkülönítés: A szobába küldés vagy az elzárás a gyermek számára azt az üzenetet közvetíti, hogy az érzelmei nem elfogadhatók, és egyedül kell megbirkóznia velük.
Ha a gyereket szobába küldik, a kommunikáció hiánya miatt sokszor magától nem tudja megérteni, mit várnak el tőle vagy mi a megoldás a helyzetre. A kommunikáció megszakítása a gyerekkel sokszor nagyobb károkat okoz, mint gondolnánk. Viszont egy szobába küldéssel teljesen elvehetjük a gyerek kedvét a beszédtől, mert eltávolodik tőlünk érzelmileg.
4️⃣ Fizikai büntetés: A kézre csapás vagy más fizikai büntetés nemcsak fájdalmat okoz, hanem megmutatja a gyermeknek, hogy az erőszak elfogadható konfliktuskezelési módszer. Ez a tanulság hosszú távon káros hatással lehet rá.
5️⃣ Kommunikáció megvonása: Ha nem szólunk a gyerekhez, amíg abba nem hagyja a hisztit, akkor azt az üzenetet közvetítjük, hogy csak akkor érdemes vele foglalkozni, ha “jól” viselkedik. Az ilyen módszerekkel nem tanítjuk meg a gyermeket az érzelmek megfelelő kifejezésére.
6️⃣ Segítség megvonása: Ha azt mondjuk, hogy a gyermek “nem érdemli meg” a támogatást a hiszti miatt, akkor azzal csak tovább erősítjük az érzelmi távolságot közöttünk és a gyermek között.
A fent említett módszerek alkalmazása nemcsak tovább fokozza a gyermek érzelmi és zavart állapotát, hanem akadályozza a pozitív viselkedési minták kialakítását is.
Ahelyett, hogy ezeket a módszereket alkalmazzuk, célszerűbb megpróbálni megérteni a gyermek érzelmeit és együttműködve megoldást keresni a problémára.
Hogyan közelítsünk a hisztihez?
Annak érdekében, hogy hatékonyabban kezeljük a hisztis helyzeteket, érdemes a következő stratégiákat szem előtt tartani:
1️⃣ Legyél a pártján! Az első és legfontosabb lépés, hogy próbáljuk megérteni gyermekünk érzéseit. Az empátia nem csak közelebb hoz minket hozzájuk, hanem segít abban is, hogy ők is megértsék magukat.
2️⃣ Őrizd meg a türelmed! Gyakran a hiszti hátterében félelem vagy bizonytalanság áll. Ebben a helyzetben a legjobb dolog, amit tehetünk, hogy megnyugtató és stabil környezetet biztosítunk számukra.
3️⃣ Adj esélyt megoldani a helyzetet együtt! Ha a gyermek érzi, hogy bevonjuk a probléma megoldásába, kevésbé érzi magát elveszettnek vagy egyedül hagyottnak.
Ezalatt azt értem, hogy ha minél hamarabb, tehát már kisgyermek korában elkezdjük bevonni őt a helyzetek kezelésébe, akkor később képes lesz önmagától a problémákat megoldani, így kevésbé érzi majd magát elveszettnek vagy egyedül hagyottnak. Fontos kiemelnem, hogy látnia kell, hogy a szülőkkel együtt oldják meg a problémákat, ezzel lát egy nagyon jó példát és növeli az önbizalmát is.
4️⃣ Értékeljük az ő nézőpontját! A hiszti nem személyes támadás ellenünk. Gyermekünk egyszerűen a maga módján próbálja kifejezni magát.
5️⃣ Teremtsünk döntési lehetőségeket! Adjunk nekik választási lehetőséget a mindennapi döntésekben. Például: “Piros vagy kék pólót szeretnél ma felvenni?” És ne aggódj a szabályok betartásán, ha döntési jogot kap, nem él vissza vele a gyerek, ha ezt helyesen csinálod.
A hiszti nem egyszerűen “rosszalkodás”, hanem a gyermeki lélek kifejeződése. Ahelyett, hogy elutasítanánk vagy büntetnénk érte őket, közelítsünk hozzájuk megértéssel és támogatással.
Végül is, minden szülő célja az, hogy boldog és kiegyensúlyozott gyermeket neveljen.
