KÉPES TEÁT FŐZNI?
Ezzel a szokással elveszed a gyerek önbizalmát!
Érezted már úgy felnőttként, hogy nem vagy elég jó, vagy nincs rád szükség? Elárulok két olyan nevelési hibát, ami ezt az érzést előidézheti.
Számtalan olyan felnőttre tudunk gondolni a környezetünkben, akiről tudjuk, hogy nincs rendben önmagával. Talán mi magunk is bizonytalanok vagyunk és kételkedünk abban, amire képesek vagyunk.
De hogyan lehet tenni ez ellen gyerekkorban? Mit tehet a szülő, hogy a gyermeke magabiztos felnőtté váljon?
Két összefüggő és kulcsfontosságú megfigyelést fogok kielemezni ebben a cikkben, és olvasd végig ahhoz, hogy teljes megértésed legyen benne:
- Döntési szabadság korlátozása
- Képességek leértékelése.
Először is tisztázzuk le, hogy mi az, hogy döntési szabadság? Hiszen itt több szülő gondolhat arra, hogy mindent lehet a gyereknek. Nem erről van szó!
Döntési szabadság:
Az a joga és képessége valakinek, hogy saját döntéseit szabad akaratából, külső kényszer és befolyás nélkül, csupán saját szándékai és adatai alapján hozza meg.
Mi kell ehhez?
Megfelelő mennyiségű és minőségű, valós adatot adni a gyereknek az élet felfedezéséhez, és bízni benne, hogy képes ezeket mérlegelni és kiértékelni. Ha a gyerek nevelése során a célunk az, hogy minél több segítséget adjunk megérteni a dolgok működését, sokkal könnyebb lesz neki helyzeteket helyesen felmérni.
Emellett érezni fogja a bizalmat, hogy a szülei vagy mások, tudják, hogy mire képes.
Például ha egy gyerek segíteni akar a szüleinek azzal, hogy meglepetésből teát készít nekik reggel, ebben az a valós megértés, hogy a tea meleg vízzel készül, amihez forralni kell a vizet, valamint lehet beletenni mézet és citromlevet. A gyerek mérlegel, hogy mit hol talál, és azt a fontos tényt, hogy a vízforralóval óvatosan kell bánni. Viszont ha tudja, mit kell csinálni és senki nem bizonytalanítja el a képességét, nem fog hibázni! – ezt a saját 5 éves gyerekem tapasztalatából tudom. Imádom a reggeli citromos teát, amit készít. 😊
És meg is érkeztünk a második ponthoz, ami tényleg szorosan kapcsolódik az elsőhöz: Képességek leértékelése.
Képesség: Lehetőséggel, erővel, eszközökkel rendelkezés, hogy a kívánt célt, a szándékunkban álló eredményt elérjük.
Leértékel: Értéket kisebbít. Egy személynek, dolognak az értékét, erkölcsi érdemét nem ismeri el, kisebbíti, alábecsüli. A hibákat, rossz dolgokat felnagyítja, a jó dolgokat elhallgatja, vagy nem veszi figyelembe.
Ha egy ilyen esetben, mint a példában, egy feltételezett szülő megszólja a gyereket: „Vigyázz, le ne forrázd magad!” “Le fogsz esni!” „Ne csináld, kicsi vagy hozzá!” – az egy az egyben leértékelése annak a képességnek, hogy meg tud csinálni egy teát és el nem ismerése annak, hogy képes teljesíteni a célját, hogy örömet okozzon a teával a szüleinek.
És mit gondol ilyenkor a gyerek?
„Nem vagyok képes…” „Kicsi vagyok hozzá…” „Béna vagyok és képtelen, nincs rám szükség, amiért nem lephetem meg anyát/apát” – és ennek szinonimái.
Tanulság: Bízz a gyermekedben és adj neki elég megértést ahhoz, hogy a képességeihez mérten teljesíthessen célokat. Ezáltal pedig bizonyít magának, amivel növekszik az önbizalma, valamint adhat neked/nektek sok-sok figyelmet és meglepetést a saját eszköztárából. Ez nagy örömet ad a család minden tagja számára
