Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. “Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!”
Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.
Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.
Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az érdekes: “Anyaaaaaaa, kapcsold át!”
Nem eszi meg a mákos bejglit, pedig 3x kérdezted meg sütés előtt, hogy legyen-e mindkettő vagy csak a diós és csak miatta sütötted meg a karácsonyi asztalra a mákosat, most el lehet ezt is ajándékozni.. 🙂
Kedves sztorik ezek, de tudom, amikor benne vagy, őrületbe tudsz esni. A kérdés a nézőpont és a hozzáállás. És nem, ezt nem könnyű mondani. Ezt el kell dönteni.
Mond azt: Ma jó napunk lesz és játszani fogom a nap minden történést és cselekvését! 😊
A tippjeim között az első arról szól: “A gyerek különálló egyén.”
Mit jelent ez?
Külön teste van, külön lélegzik és külön dobog a szíve, sőt még a gondolatai is mások, a megfigyelései és a döntései pedig olykor egyenesen szöges ellentéte a tiédnek. És?
Gondolj bele abba kérlek, hogy amikor a gyermeked felnőtt emberként áll majd élete nagy döntései előtt, milyen legyen? Beszari, mindenkinek bólogató kiskutya vagy egy magáért kiálló, önálló döntéseket hozó szellemileg és érzelmileg is egészséges felnőtt?
Hidd el, ha beleviszed a játékosságot a mindennapokba, ha néha csak nevetsz egyet vagy akár kettőt 😉 és nem előre tervezel el a gyermeked helyett dolgokat, ha nem helyette hozol döntést, amiből már képtelen vagy engedni, akkor sokkal könnyebb lesz mindenki élete.
Te nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb leszel, sőt még az esti forralt bort is békében ihatod majd meg. Ő pedig szabadabban érzi majd magát és nem lesz oka lázadni, “csak azért is” játékot játszani.
Ez az első tippem az ünnepekre és egyébként is az életre!
Legközelebb azt bontom ki, hogyan jön ehhez az, hogy szabályokat is alkossunk és mi ösztönzi a gyereket a szabály betartására. Érdekel? Akkor ezt a cikket juttasd el minél több emberhez, hogy sok olyan szülő legyen, aki szellemileg és lelkileg is helyes szabályok mentén nevel!
Szeretettel: Heni
Beszédes Henrietta
Gyereknevelési specialista
Gyereknevelési specialista
