Mit nem adnál szülőként, ha nem attól kellene félned egy bolti bevásárlás előtt, hogy a gyerek vajon melyik sorban fogja hanyatt dobni magát, vagy melyik sorból pakol le mindent a földre, nem igaz?
Aztán ott vannak az otthoni teendők körüli csaták, mint fürdés, öltözés vagy időben elindulás. És akkor még nem beszéltünk a játszótérről való elindulásról.
De tényleg a dackorszak az okozója az egésznek?
Ennyi az egész, túl kell csak élni és mossuk kezeinket?
Most lerántom a leplet, hogy bizony nem elég elkönyvelni egy életkori sajátosságnak. Van ugyanis 8 olyan eszköz, amivel megelőzhető a hiszti.
Ebből pedig most hármat el is árulok, hogy már a cikk olvasása után el tudd kezdeni gyakorolni.
Nem, ez nem az első pont a háromból, hanem egy alapvető hozzáállás, attitűd, Ami azt jelenti, hogy ha a dackorszakot elhiszed, a problémán marad a figyelmed.
A dackorszak egy olyan megfogalmazása ennek az időszaknak, ami sokkal inkább a reakcióról, vagyis a problémáról lett elnevezve, nem pedig a gyerek ösztönös fejlődési szakaszáról, mint önállóságra való törekvés.
1. Adj neki megértést és egyértelműen fogalmazz!
” Számolnod kellett volna azzal, hogy hideg lesz, miért nem vettél fel sapkát?”
Ez nem egy tipikus nyári mondat, azonban a megfogalmazása annál inkább zavaros egy kisgyereknek. Mi az, hogy számolnom kellett volna? 1,2,3… ?? És akkor ebből hogy lesz felöltözés?
A szülők többször nem egyértelműen fogalmaznak egy feladat elvégzése érdekében, de ha a gyerek nem csinálja meg, számon kérik, ami nem jogos. Viszont így nincs más esélye a gyereknek, mint hisztizni, hiszen olyat várnak tőle, amit nem értett meg.
Adj megértést arra, hogy például, mit jelent az, hogy számolnod kell azzal. Tudod így kezdeni a mondatot:
“A számolnod kellett volna azzal, azt jelenti, hogy ha tudod, hogy hideg van, kelleni fog a sapka. Így érted?”
Mindig bizonyosodj meg róla, hogy érti-e és ne feltételezd, hanem kérdezz rá.
“Érted?” vagy “Rendben van így neked?”
2. Alakíts ki egyetértéseket!
A szülő egy jó értékesítő kell, hogy legyen, még akkor is, ha távol áll tőle ez a szakma. El kell tudnod adni a gondolatot a gyereknek. 🙂 Minél több az egyetértés a gyerekkel, annál több nyert ügyed van. És a legjobb, hogy ez nem az a fajta nyert ügy, ami csak neked jó, hanem az, ami a gyereknek is.
Fontos megjegyezni, hogy nem kell abban kialakítani ezt, amilyen cselekvés következik. Például, ha a fürdés nagy mumus esténként és nagy könyörgések árán megy be a kádba, megelőzheti egy ilyen párbeszéd:
“Nagyon szép kék autót építettél LEGO-ból. Ugye szép szín a kék?”
Erre valószínű nagy bólogatásba kezd. Majd folytasd:
“És milyen nagy kerekei vannak. Gyorsabb így az autó, ha nagy a kereke?”
Erre ismét helyesel valamit a gyerek. Te pedig megkérdezed:
“Jól látom, hogy az autónak van vezetője is? De jó! Nagyon jól kitaláltad!”
Az egész párbeszéd kulcsa az olyan egyetértések kialakítása, amivel növekszik közöttetek a szimpátia és könnyebben hallgat rád. Hiszen olyan témáról beszéltek, amiben egyetértetek és jól esik neki, hogy érdeklődsz.
Az “Így kommunikálj, hogy hallgasson rád” kurzusomban tanítok a hatékony kommunikációról.
Biztosan te is érzékeled, hogy ez teljesen másként hat, mintha csak rárontanál LEGO-zás közben, hogy “Irány fürdeni!”
A másik kulcs a nyugtázás. Nem csak dícséret, hanem nyugtázás, mint az “értem” vagy “oké”.
Ezzel eléred, hogy jelezd, tudomásul vetted, amit mondott és számít, amit válaszol, nem pedig csak alattomosan az a célod, hogy megtegye, amit akarsz.
3. Mindig legyen célja!
Nem olyan, amit te találsz ki…
Olyan célon engedd dolgozni, ami az övé. Tehát ha a játszótérről el akarod csábítani, hogy otthon macskát etettek, nem azért nem megy, mert nem működik a céladás, hanem mert nem az ő célja és nem érti, az neki miért jó. Főleg azért nem, mert ha valami kötelező feladatnak érzi, nem lesz figyelme a célon.
Viszont, ha fagyizni invitálod, nagyobb az esély, hogy beadja a derekát, mert tapasztalta többször, milyen fagyizni és saját céljaként tekint rá. Bár a macska etetése is lehet a célja, de ott először megértést kell adnod neki. El kell mondanod, hogy milyen jó dolgot tesz a cicával, hogy segíti az életben maradását.
De vigyázz! Ez sem működik hegyi beszédként. Vagyis csak darálni a mondandónkat soha nem vezet jóra, hiszen nagyobb az esély, hogy nem érti meg és egy erős ellenállásba kezd, ha úgy érzi, hogy “valamit nagyon nyomnak nekem”.
Inkább kérdezz: “Mit tudsz a cicákról?” “Miket szeret enni?” “Inni adsz neki vagy enni, ha hazamegyünk?”
Ezek a mondatok mind azt segítik, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz, ne pedig taszítsd a gyereket. Kezdj el vele beszélgetni, ne csak beszélj!
Ahogy látjuk, a gyerek hisztije egy gyakori és kihívást jelentő része lehet a szülői szerepnek. Azonban a megértés, a kommunikáció, a célok segítenek a reakció kezelésében. Fontos, hogy türelmesek legyünk és ne essünk kétségbe, ha azonnal nem sikerül.
A tudatosság azt jelenti, van tudásod, amit használsz, de ezt először el kell sajátítani.
Ehhez kapsz segítséget a “9 részes Hisztifaktor minikurzusban“, a Boldoggyerek Akadémián.
Minden gyerek más temperamentumú, de mindegyiknél külön-külön működnek ugyanazok a természeti törvények, csak maximum az idő mennyisége, ami változó lehet, hogy egy vagy két hétre van szükséged egy új nevelési módszer bevezetéséhez.
Jó gyakorlást!
